Mindannyian láttunk már olyan helyzetet, amikor a nagyi vagy a nagypapa ijedten teszi le a telefont, mert egy ismeretlen szám hívta őket, vagy épp kétségbeesetten próbálják kitalálni, hová tűnt az ikon a képernyőről. A nemzedékek közti digitális szakadék valódi kihívás, de az, hogy a nagyszüleink ma már videóhívással láthatják az unokákat, vagy egy gombnyomással rendelhetnek gyógyszert, hatalmas ajándék. A kérdés az, hogyan segíthetünk nekik abban, hogy a digitális nagyszülők útja a „Nemzedékek közti digitális szakadék: Hogyan tanítsuk meg idős hozzátartozónkat az okoseszközök biztonságos és csalásmentes használatára?” témakörében biztonságos, nyugodt és élvezhető legyen, miközben elkerülik az online csalók hálóját.
A tanulás idősebb korban egészen máshogy működik, mint gyerekként. Nem a gyorsaság a cél, hanem az önbizalom visszaszerzése. Ha türelmetlenek vagyunk, a szerettünk bezárkózik, és legközelebb inkább meg sem próbálja használni a tabletet vagy az okostelefont. Az első és legfontosabb lecke, amit nekünk kell megtanulnunk, az az elengedés: ne csináljuk meg helyettük a dolgokat, hanem vezessük a kezüket a saját tempójukban.
Az internet tele van olyan veszélyekkel, amikkel a digitális bennszülöttek már ösztönösen tudnak bánni, de az idősebb generáció számára ezek sokszor láthatatlanok. Az adathalászat, a kamu SMS-ek és a telefonos átverések sajnos mindennapossá váltak. Itt a legfőbb cél az, hogy kialakítsuk bennük a gyanakvás egy egészséges formáját.
A biztonság nemcsak az átverésekről szól, hanem a készülék karbantartásáról is. Ha a telefon vagy a számítógép jól van beállítva, sok bajt megelőzhetünk. Ne várjuk el tőlük, hogy informatikusok legyenek, inkább állítsuk be a készülékeiket úgy, hogy az védelmet nyújtson a mindennapokban.
A legtöbb baj akkor történik, amikor a szerettünk egyedül marad a képernyő előtt, és elbizonytalanodik. Fontos, hogy érezzék: nincsenek egyedül a digitális térben. Ha megteremtjük a közös kommunikációt, már félig nyert ügyünk van.
Gyakori hiba, hogy a technikai részletekbe bonyolódunk, ahelyett, hogy a funkció értékére koncentrálnánk. Ha elmagyarázzuk, hogy az adott alkalmazás miért teszi jobbá az életüket, sokkal motiváltabbak lesznek a tanulásban. Ne a szoftver verziószámáról beszéljünk, hanem arról, hogy az az alkalmazás hogyan hozza közelebb az unokákat, vagy hogyan spórol nekik időt a bevásárlásnál.
A célunk az, hogy az okoseszköz ne egy ellenség legyen, hanem egy kapu a világra. Amikor látjuk, hogy a nagyi örömmel oszt meg egy fotót a közösségi oldalon, vagy a nagypapa érdeklődve olvas el egy cikket a világhálón, tudni fogjuk, hogy megérte a sok türelem és energia.
Ahogy látod, nem kell informatikusnak lenni ahhoz, hogy segítsünk idős szeretteinknek. Néhány egyszerű gyakorlati tanács, egy kis türelem és rengeteg odafigyelés az, amire valójában szükségük van. Legyünk mellettük, mint egy támasz, és meglátod, ők is örömüket lelik majd a modern világ apróbb csodáiban. Az okoseszközök biztonságos használata így nem teher lesz számukra, hanem egy új, izgalmas felfedezés, amit együtt élhetünk át velük.